Amerre én járok, még a fák is sírnak,
Gyenge ágaikról levelek lehullnak.
Hulljatok levelek, rejtsetek el engem,
Mert az én kedvesem árván hagyott engem.

Búval teríték meg az én asztalomat,
Bánattal tölték meg az én poharamat.
Ha tudtad határát rövid szerelmünknek,
Mért nem hagytál békét én árva fejemnek?

Felmenék a hegyre, lenézék a völgybe,
Ott láttam a rózsám fődig feketében.
Fődig feketében, egy asztal előtte,
Egy pohár van rajta, erdei bor benne.

Egy pohár van rajta, erdei bor benne,
Köszöntsd reám babám, hadd igyak belőle!
Mint sem rád köszöntném, inkább elönteném,
Régi szeretetért, mit nem cselekednék.