Barna menyecske fehérre meszelt háza,
Három évig lesz az fekete gyászba.
Három évig lesz az fekete gyászba,
Míg a babája hervad a nagyvilágba.

Nem jó csillag lett volna énbelőlem
Éjfél előtt nem tűnnék fel az égen.
Éjfél után körüljárnám az eget,
Akkor tudnám meg, hogy a babám kit szeret.

Nem idevaló születésű vagyok én,
Messze földről vándoroltam ide én.
Így jár aki messze földről vándorol,
Nincsen babája ki vállára boruljon.

s Jó bort iszom én, fenyőfával tüzelek,
A faluba egy barna legényt szeretek.
Olyan barna a két szeme járása,
Mint a kék egen a csillagok ragyogása.

Kedves jó anyám mit visz a kötényébe?
Piros almát, adjon egyet belőle!
Adjon egyet, míg a faluba érek,
Azután pedig szerelemmel megélek.