Piros alma borulóba
MagyarPiros alma borulóba most vagyunk az indulóba fehér galamb szállt a házra édesanyám isten áldja köszönöm a nevelését sok jóra való intését tűztől víztől őrizgetett most szárnyamra eleresztett mind a fecske fiókáját hogy találja meg a párját túl a vizen érik a zab szeretnélek de nem szabad szeretőd van attól félek attól engedelmet kérek szeresselek amíg élek temetőbe zöld halom ott kaszál a galambom én a rendeket terírem őtet magamnak kerítem sűrűn veri a kaszáját csókolom a pici száját kimentem a zöld erdőbe ráléptem egy venyigére venyigéről venyigére vágyik szívem a szőkére a szőkét az isten adta a barnát a víz hajtotta. amér barna nem cigány szeret engem igazán szeret engem még más is nálodnál szebb virág is. szeret engem a madár is lehajlik értem az ág is. túl a vizen van egy vályú abból iszik háromszáz juh én vagyok a víz merője barna legény szeretője túl a hegyen egy faluba gyászol engem egy viola violának nincsen magja szeretőmnek nincsen anyja.
Forrás: http://folkradio.hu/szoveg/nepdal_show.php?id=4165