Ha csakugyan meg kell annak lenni

Magyar
Ha csakugyan meg kell annak lenni
A faluból ki kell nekem menni.
Olyan búsan megyek ki belőle,
Vót szeretőm, kit sajnáljak benne.

Édesanyám azzal búsít engem,
Ha elmegyek, nem sirat meg engem.
Ne sirasson, mert rossz fia voltam,
Mer­ a szavát sohase fogadtam.

Édesanyám olyan vizet adjon,
Mitől az én szívem meghasadjon.
Most is olyan szeretőm hagytam el,
Kit a szívem sohasem felejt el.

Esik eső nagy sár van az utcán,
Ez a kislány sírva mos a kútnál.
Sírva mondja az édesanyjának,
Szeretőjét viszik katonának.

Forrás: http://folkradio.hu/szoveg/nepdal_show.php?id=4072