Ilonám, Ilonám, szép langos Ilonám,
Ablak mellett varra fekete selyemvel,
Tőti, tőti vala gyivizi selyemvel,
Szemzi, szemzi vala sűrű könyveivel.

Bátyám, édes bátyám, én csak attól félek,
Ződ erdő zúgástól, vadgalamb szólástól,
Vadgalamb szólástól, fegyver roppanástól,
Fegyver roppanástól, vadgalamb szólástól.

Magyarország szélyin felnőtt egy almafa,
S az alatt megnyugszik két huszár katona.
Egyik mondja vala: Istenem, Istenem!
Másik mondja vala: Ne búsulj, barátom!

Met tenger a fődet nem magának hajtja,
ZAnnya szép leányát nem magának tartja.
Karján felneveli, szárnyára ereszti,
Távolról kesergi, hogy más szidja, s veri.