Bukovina, mit vétettem,
Hogy én benned nem élhettem,
Hogy én benned nem élhettem,
Magyarországra siettem?

Magyarországra ne siess,
Ha jaz hazádba­ megélhetsz!
Az hazámba­ nem élhettem,
Magyarországra siettem.

Magyarország az én hazám,
Minden ember édesapám,
s Minden ember édesapám,
Minden asszon­ édesanyám.

Elbujdosnék, de nincs kivel,
Kenyerem sincsen, hogy mivel,
s Kérnék kőcsön, de nem adnak,
Mert tudják, hogy szegén­ vagyok.

Idegennek, jövevén­nek
Nincs becsűje a szegén­nek,
Idegennek, jövevén­nek
Nincs becsűje a szegén­nek.

Bukovina szép határa
Látlak-e még valahára?
s Valahára, nem sokára,
Majd a Mária napjára.

Látom füstjét, de csak alig,
Hogy az égen setétedik,
s Látom füstjét, de csak alig,
Hogy az égen feketedik.

Hazám, hazám, édes hazám,
Ott szűlt engem édesanyám.
Ott ringattak a bölcsőbe,
Ott növelt fel engem apám.

Hazám, hazám, édes hazám,
Hol van az én édesapám?
Főd borítja a födelit,
Ott alussza az életit.

Apám, apám, édesapám,
Hol van az én édesanyám?
Hol van az én édesanyám,
Aki gondot viselt énrám?

Édesanyám édes teje,
Be keserű más kenyere!
s Keserű jes savanyu jes,
Még amellett panaszos es.

Édesanyám sok szép szava,
Kit fogadtam, kit nem soha,
s De most bezzeg megfogadnám,
Csak mégegyszer megláthatnám!
s De most bezzeg megfogadnám,
Kezit, lábát megcsókolnám!

Édesanyám megátkozott,
Mikor a világra hozott.
Azt az átkot mondta énrám:
Ország-világ legyen hazám!
Azt az átkot mondta énrám:
Egész világ legyen hazám!