Ahol én eljárok, még a fák es sírnak,
Gyenge ágairól levelek lehullnak.
Hulljatok levelek, rejtsetek el engem,
Mer­ az én édesem mást szeret, nem engem!

Szomorú fűzfának lehullott az ága,
Arra reaszállott harminchárom páva.
S ki kékbe s ki zöldbe, ki tiszta fehérbe,
Csak az én édesem tiszta feketébe.

Az én édesanyám megharagudt reám,
Kitette zászlóját, veri szűvem búját.
Vedd bé édesanyám fekete zászlódat,
Vedd le a szűvemről ezt a nagy bánatot!