Barna kislány, mit viszel a kosárba,
Mi van a te bús szívedbe bezárva?
Olyan bánat, keserűség, el sem birom mondani.
Így jár, aki csak egyet tud szeretni.

Kis menyecske, hol van a te lányságod?
Hol van a te lánykori boldogságod?
A vistai gyöngyvirágos oltár elé letettem,
Amég ílek, soha fel nem vehetem.

Nyitva van a barna kislány ablaka,
Szeretője búsan sétál alatta.
Olyan búsan, bánatosan zukogja ki azt a szót:
Nyisd ki, csárdás kisangyalom, az ajtót!

Nem nyitom ki, úgysem leszünk egymásé.
A gyöngyvirágos koszorúmat más hozza.
Annak adnak, kit a szívem, árva szívem nem szeret,
Öngyilkosa leszek az életemnek.